2014. június 8., vasárnap

A tavalyi névnapi "ajándékom"... Nah és persze az idei !! :-)

Sziasztok!

Megosztanék Veletek még egy fontos eseményt... egy sorsdöntő napot, ami pontosan tegnap volt egy éve (június 7.).
A műtét napja volt ez.. az a nap amit már május végén annyira vártam... Túl akartam lenni minden szenvedésen...
Sokszor elgondolkodok rajta, hogy hogyan is bírtam én ki fél éven át, egyre erősödő tünetekkel... Kész büszkeség, hogy nem kerültem pszichiátriára, de komolyan.
Sokan ráfogják a betegséget az idegeskedésre, stresszre, pánikbetegségekre... De ez egy rossz irány.
Míg az emberről azt hiszik, hogy hülye, addigra már rég kéne valamit tenni a gyulladt bélszakaszokkal...
Mikor visszagondolok ezekre az időkre, mindig fáj a szívem... összeszorul, és vérzik.

Tavaly tudatosult bennem azt hiszem a legjobban, hogy a világon semmi, de semmi sem számít, csak az, hogy szeress, és hogy szeressenek. Hogy fontos legyél valakinek... És még ha rossz élethelyzetben is vagy, a lényeg az, hogy melletted legyen, és fogja a kezedet. Mert minden rossz, fájdalom sokkal elviselhetőbb, ha a szeretteid veled vannak.


A reménytelenség a legrosszabb... Mikor nem vagy biztos saját magadban, és kételkedsz abban, hogy vajon végig tudod e csinálni...

Alig aludtunk valamit azon az éjjel, Édesanyám is ott volt velem, mint mindig is, amikor csak tudott. Nem is tudom, hogy bírtam volna ott ki nélküle. Ő azért maradt, mert úgysem tudott volna nyugodtan megmaradni otthon nélkülem, én meg azért voltam bűntudattal, hogy szegény még pihenni sem nagyon tudott, sőt enni sem az idegességtől. Ez akkor sem lett volna másképp, ha nincsen ott velem, szóval így ketten erősítettük egymást.
Az igazi, feltétlen szeretet, mikor kérés nélkül is ott van veled, akit a világon a legjobban szeretsz!!
Sosem felejtem el. Fordított esetben valószínűleg biztosan én is ott lettem volna Vele, gyorsan esetleg hazaugrottam volna valami finomat főzni, erőmet nem sajnálva, csak hogy Neki jobb legyen.
De remélem ilyenre nem kerül sor, és a tavalyira sem még egyszer...

Eljött a reggel. A nővér 5-6 körül ébresztett, a beöntés miatt. Hát, gondolhatjátok... gyulladt béllel, hetek óta kiéhezve és alig állva a lábamon ezek nagyon fájtak. És nem csak a szó szoros értelmében.
Azon a reggelen együtt ébredtünk Anyával idegesen, és kialvatlanul. Utoljára volt heg mentes a hasam... Le is fotóztam..
A beöntés után 'gyorsan' - hát már amennyire tudtam menni - letusoltam, hajat mostam... kicsit ki is sminkeltem magam, nah ezt kapjátok ki :))
Szépen akartam mutatni... Ilyenhez volt lelkierőm, háát... nem is tudom már hogyan maradt még ennyi is.
Készítettünk Anyával pár közös fotót. Nem sikerültek valami jól, hiszen letagadhatatlan, rá volt írva az arcunkra minden. De emléknek szántam. Mondjuk az ilyen rossz élmények előtti képek nem biztos, hogy mindig szerencsések...
Tehát megvoltak a fotók, és már hallatszott is a folyosóról, hogy tolnak valamit.
Egy erőset dobbant a szívem, és nagyon izgultam... Nem féltem.
Mielőtt ráfeküdtem az ágyra, megöleltem Anyát.
Belém nyomták a nyugtatót, és azonnal hatott... Lezsibbadtam ahogy toltak a műtő felé... Egészen az ajtóig jött velünk Anya.
Bár erre már nem emlékszem, de mielőtt betoltak a műtőbe még mondtam Anyának, hogy "szeretlek!"... Tudat alatt, egy jó erős kis koktéllal lenyugtatva is érzi az ember a szeretetet!!!

Na és ami ott bent történt, arról sajnos nem tudok tájékoztatást adni, ne haragudjatok :D

Kb. 2 órát alcsizhattam, és átvittek az intenzívre... Furcsa érzés volt ébredezni. Mintha a testemen kívül lettem volna... talán ilyen az, ha valaki beszív??? Nem tudom, nem drogozok. De jó érzés volt az biztos!!
Tele voltam csövekkel, pittyegtek a gépek... Mikor már Anya is bejöhetett valahogy kipattant a szemem.. Nem voltam már álmos.. ez olyan 3-4 körül lehetett.
Nem mondtak semmi jót a dokik. Össze voltak tapadva a beleim, így nem is tudtak sokat kivágni.
A sebész azt javasolta, hogy próbáljuk meg pár hónap múlva. Addig meg kitartok így...
Sajnos nem sokáig lehetett velem, mert az intenzíven csak este 6ig lehet tartózkodni, utána már nincsen látogatás.
Szomorú voltam, hogy ilyen hamar mennie kellett... Teljesen egyedül voltam a szobában.. Magányosan. Mozogni nem tudtam, egyrészt a csövek miatt, másrészt ugye azért fájt a hasam is.
Mielőtt elment Anya, megbeszéltük, hogy majd felhívom telefonon.
Teltek az órák, este 9-10. Nem hívtam. Nagyon le voltam nyugtatva, és egész éjjel hánytam... Aludni nem tudtam, csak tengődtem. A telefont sem bírtam a kezembe venni, pedig nagyon akartam tudatni Anyával, hogy minden rendben, de beszélni sem bírtam.
Késő este felhívott. Aggódott... Szegény, nem győztem nyugtatni.

Hajnalban jöttek az ügyeletes dokik miszerint vért kell kapjak, mert olyan alacsony a vasam, ha nem adnak, akkor még 2 hétig is ott pihengethetek. Nagyon féltem tőle... Úgy látszik nem bíztam bennük annyira.. Végül aztán hosszas hadakozáson árán mégiscsak be kellett adnom a derekam.
Pedig még Anya is győzködte őket, de hiába..

2 napot töltöttem az intenzíven. Péntek délutántól, vasárnap reggelig.
Átmentünk a sebészetre, ott már valamivel nyugodtabb volt a légkör, nem voltak csipogó gépek, és aranyosak voltak a nővérkék is.
Ott sem javult a helyzet. Ugyanúgy hánytam. De míg az intenzíven jött is valami, itt már csak ingerelt.
De ugyan mi jött volna, ha nem volt bennem semmi?
3 napig nem ihattam, és 4-5 napig nem ehettem. Az ivást betartottam, az evéssel meg csak annyit csaltam, hogy pépes helyett tejfölös zsömi belet ettem, na meg egy kis fincsi héját... hmmm..... Húha, el ne áruljatok!
Furcsa érzés volt... Akkor már vagy hetek óta nem is ettem, csak ittam... Annyira be volt szűkülve, hogy minden kijött..

A sebészeten egy napot töltöttünk. További "nyaralásunkat" a gastroenterológián folytattuk. Nah hát az se volt semmi.
Milyen rosszindulatú emberek vannak! Erről majd még mesélek a későbbiekben.
Össz-vissz 1 hét volt az egész. Két hét múlva volt a varratszedés.. Köldöktől lefelé több mint 10cm-es heg. Hát sajnos nem a legszebb munka... :(

Az út felénél voltam. 32-3 kilósan engedtek el, és megkezdődött a lábadozásom. Hazafelé menet bementünk egy cukiba és Anya azt mondta, hogy azt vehetek amit csak kívánok!
Mondani se kell, mint egy kisgyerek a fagyinak, úgy örültem!
Somlói, feketeerdő torta, krémes... hajjajj... Istenem, de nagy öröm is volt ez nekem! Újra ehettem.. Hónapokon keresztül semmi ilyet nem tudtam, és nem is kívántam.
De ahogy hazaértünk, egyre éhesebb lettem. Jó volt újra érezni az ízeket.
Imádok enni, és sajnos sokat kellett koplalnom..

Az ember csak akkor értékeli igazán a dolgokat, ha elveszik tőle, és újra megkaphatja.
Akkor válik valami fontossá, ha megvonják tőlünk. És akkor akarunk valamit a legjobban, ha az tilos.

Hát ez volt a tavalyi névnapom utáni nap.

Az idei viszont nagyon szép volt!



Édesanyám reggel ezzel a gyönyörű rózsacsokorral lepett meg! Na és ezzel a nagyon szép, finom tortával! Hát lehet így fogyókúrázni?! :) Bár, nincs is rá szükségem szerencsére.
Az óra pedig külön meglepetés volt, imádom!

Beillesztenék még egy saját gondolatot, amit 2 napja írtam.



Szeretet.

A szeretet ami mindennél többet ér a világon! Egyik ajándék, még a leggyönyörűbb tárgy sem ér annyit, mint egy igazi érzés. Mert ha nincs szeretet, akkor hiába vannak értékes, és szép holmik, a szív attól még magányos, üres és kopár marad…
Vehetsz bármit pénzért, de mind semmit sem ér, ha nincs kivel megoszd az örömödet. Ha nincs kivel nevess… Ha nincs melletted akit ölelhetsz, akihez szólhatsz kedves szavakat…
Szeretni akkor is tudsz, ha szegény vagy… Ha szeretsz, a szíved meggazdagodik… Virágba borul.
De a virág is elhervad, ha nem öntözik, gondozzák! Ezért kell mindig éreztetni a másikkal, hogy fontos nekünk, és hogy szeretjük!
Ha tehetném mindenkinek virágoskertet varázsolnék a szívébe… Telis tele gyönyörű rózsákkal… szép színűekkel, s a színek jelképezik érzéseinket.
A rózsaszín a szeretet szülő-gyermek kapcsolatot mely örökké tart, és mindennél erősebb! A vörös a szerelmet, ami megédesíti életünket, és segít megtalálni azt az utat, amit járnunk kell … A másik mellett.
A többi szín pedig a barátoké. Az igazi barátoké… Aki képes érted áldozatot hozni, ha Neked szükséged van rá, és aki előtt semmi sem ciki, mert olyan mintha testvérek lennétek.
Tehát mit választanék? Gazdagságot, hírnevet, sok pénzt, és érzéketlen, igazi érzések nélküli életet? Hát nem.
Inkább legyek szegény, de szeretetteljes és mély érzésű, ami manapság már oly sok emberből hiányzik!

A pénz szóról az embereknek a gazdagság jut az eszébe… De erre van egy másik szó is. Valami sokkal kedvesebb, és értékesebb… Szóval, szeretnél gazdag lenni?  SZ E R E S S ! 


A szeretet gyógyító erejű. Az élet rövid, és azok a legértékesebb, legszebb pillanatok, amelyeket a szeretteiddel töltesz.

Nah most aztán hagytam egy "kis" olvasgatni valót! :-) Bátran írjatok, ha bármi kérdésetek van, vagy egyszerűen csak beszélgetni szeretnétek!

Szeretetben, és tünetmentességben gazdag időszakot Nektek! :*

C.