Paleolit tévhit.

Biztosan sokan hisznek ebben az életformában, és biztosan nemis árt. DE, nemis használ.
Mindaddig jó és hatékony a paleolit táplálkozás, amíg aktív szakaszba nem ér a betegség.
Nem mondom, hogy nincsen köze az ételeknek a Crohn betegség fellobbanásához, de szerintem az is biztos, hogy ha csakis az étkezésünket változtatjuk meg még nem gyógyulunk ki belőle. Persze, amúgy sem.
Sajnos erre még nincsen véglegesen megszüntető pirula, de talán egyszer lesz.Talán.Egyszer.De addig is meg kell tanulni élni vele.Vagy paleolit étkezéssel, vagy anélkül.

Paleolittal csupán annyit érünk el, hogy megfosztjuk magunkat az étkezés örömeitől.
Persze, mondhatja valaki, hogy finomak az ilyen maglisztek meg olyan rizstejek, de nekem nem jönnek be. Azok nem igazi KAJÁK. Nem ehhez vagyunk szokva már, nem vagyunk ősemberek.
Ja igen, paleolittal még fogyni is lehet. Hát igen.
Pont ez a legjobb megoldás egy Crohn beteg számára, akik amúgyis küszködnek a kilók megszerzésével, főleg ha aktív szakaszban, vagy szakasz után épülnek fel.


Egy szó, mint száz, felejtsük el a Paleolit táplálkozást, és nyugodtan együk azt ami jól esik, és amit bírunk!

Én imádom a kenyeret, a paleo meg tiltja.
Ha eszem kenyeret, ha nem, ugyanúgy Crohn beteg maradok, akkor inkább úgy maradjak beteg, hogy közben finomakat eszek.

A kezdet. (-2007-)

Crohn-betegség.

Bizonyára mikor Te is először meghallottad, nemis sejtetted, mit is foglal ez magában.

Ez egy gyulladásos bélbetegség.Kezelhető, de sajnos gyógyítani még nem tudják.

Írhatnék pár szóban tüneteket, vagy rövid,orvosi megközelítést, de azt hiszem kis történetemből rá fogsz jönni mindenre.


Jöjjön hát a mesém. :

Hooool vooolt, hool nem volt, volt egyszer egy kis Cinti... 

.....


Második osztályos voltam mikor sétálni mentünk a tanítónénivel és az osztállyal a ligetbe.
Nagyon meleg volt, és elég sokáig voltunk a tűző napon.
Visszamentünk az osztályba és készültünk ebédelni. Már nálunk volt a kis szalvétánk és éppen sorakozni készültünk, mikor elájultam. Egy pillanatra elfeketedett minden és a két pad közé zuhantam.Falfehéren haza is küldtek...
Nem tulajdonítottunk neki különösebb félnivalót, meleg volt, víz nélkül. Na igen, víz nélkül elindulni.....

Nem sokra rá viszont újabb nap következett a suliban ami nem végződött valami jól.
Ismételten ebéd.
Majonézes krumpli és rántott hal. brüüüh.....
Nem tudom, hogy attól e vagy mástól, de borzasztó hányingerem lett.
Mikor hazaértem, nem akart múlni a hányinger, sőt erősödött.
Bevettem egy kis szódabikarbónát, mivel aztmondják az hatásos erre.Hát az is volt. De nem befelé, hanem....
Szóval búcsúztam az ebédtől, de legalább jobb lett a gyomrom.

Mai napig semtudom bizonyosan, hogy köze volt e halnak, vagy a majonéznek ehhez... Nem volt friss? Vagy talán nem esett olyan jól? Vagy már akkor is a betegségem próbált térbe kerülni? Ki tudja.
De mindenesetre azóta nem ettem.Elkönyveltük allergiának, amiben végülis lehet nincs is akkora hülyeség.
És mivel nem egyszer fordult elő ilyen eset, lehet, hogy pontos a diagnosztika :)
Ha ehetnék is, nem ennék az tuti, még az illatát sem bírom....
Igazából, ha már az ételeknél tartunk, minden crohn beteg más és más fajta. Van aki nem bírja pl. a babot, kukoricát, a kemény héj miatt, van aki pedig mindent bír.
Különös dolog ez, hát nem vagyunk egyformák. Mint, ahogy a betegség sem jelentkezik mindenkinél egyformán, van amikor csak 1-2 tünet jön ki, aztán elmúlik, és később, mikor már nagy a gyulladás, bellobban, s csak akkor jönnek rá, egy tükrözés által, hogy tulajdonképpen ez a crohn.

Ha jobban belegondolok, talán velem is így volt.
Már kisebb koromban 3-4 évesen is "gondok" voltak velem. Persze, akkor még csak gyerekkori étvágytalanságnak lett elkönyvelve. És lehet azis volt. De lehet nem. Sajnos nem tudni.
Én mindig egészséges voltam kicsinek, leszámítva ezeket az időszakokat, mikor nem volt étvágyam... de nagyon nem. Nutridinket itattak velem... húú de utáltam! Pedig nem is olyan rossz az, mai számmal kostólva :)
Egyszer volt, 3 évesen, borsóleves, nah, akkor is ugyanaz lett a vége, mint a halas sztorinak. Utána vagy 6-7 évig nem ettem borsólevest :))
Voltak fura dolgaim kicsinek, étkezés terén, például mindig leszűrettem szűrőn a paradicsomlevet a paradicsomos gombócról, aztán nem ettem meg a rántotthusi panírját..... mára pedig már imádom ezeket, nemis értem.

Na, de térjünk vissza a folytatáshoz.



2007-ben történtek ezek nálam. Előtte egy évvel Édesanyámnak volt egy elég komoly műtétje, és ez nagyon meg is viselt engem.Nagyon aggódtam érte, rossz volt itthon nélküle, mikor kórházba került, hisz még csak 8 éves voltam.
Akkor még egészen máshogy láttam a világot, elsős-másodikos voltam, kitűnő tanuló, orvoshoz sosem kellett mennem, szinte mindig egészséges voltam.
A rossz rémálom anyával kezdődött, s mikor már ő kezdett volna egy kicsit helyrejönni a műtét után(2006-ban) rá kb egy évre, tehát 2007-ben kezdtek nyáron megjelenni a fent említett sulis dolgok.

Lehet ez most így leírva kicsit zavarosnak tűnik, de viszont az is biztos, hogy már annyi minden történt azóta, a sok orvosi papír, már én is alig tudok visszaemlékezni. Hogy bírhat ki ennyit egy ember?
Mennyi mindenen keresztül megy ha muszáj, mert nem szabad feladni... soha.


Nekem sokáig a Kampós Doktornő volt a gyerekorvosom.
Tulajdonképpen legelőször, ő kezdte el sejteni mi is lehet a háttérben. Na de hogyan is?
Volt egyszer, hogy elmentünk hozzá, mert nem voltam valami jól és kiderült : tüdőgyulladásom van. Kaptam antibiotikumot egy adagot, beszedtem, újabb vérvételt csináltak és a gyulladás nem ment lejjebb... újabb antibiotikumos kúrát írt elő, de ekkor már a vasam is nagyon alacsony volt, ezért javasolta, hogy szedjem azt is.
Aztán a következő kontroll alkalmával rájött, hogy ugyanannyi, sőt még rosszabbak az eredményeim, arra gyanakodott, sőt biztos volt számára, hogy nem szívódik fel nálam a vas.
Ez volt 2007 őszén...
A sok antibiotikumtól azonban elkezdett menni a hasam is, és fokozatosan be is lázasodtam..
Így ment ez hetekig, Normaflore, diéta, vizsgálatok, találgatások....


Közben kijárt hozzám a háziorvosom is, szinte egész télen gyakori látogató volt nálunk...
Ekkora már annyira rosszul voltam, hogy lemenni is alig bírtam, lázas voltam, nem volt étvágyam... fogytam is.
A betegségem már akkor lángra lobbant, de mi -és még az orvosok sem - nem tudtuk....


Közeledett karácsony, de én az egész készülődést ágyban töltöttem, nagyon rossz volt... szomorú voltam, hogy nem tudtam miért vagyok ilyen rosszul... Talán a bizonytalanság még rosszabb, volt mint maga a tudat lett volna...
Egyik délután elkísértem anyát vásárolni, nem akartam már mindig itthon lenni.
Már ott a boltban nem éreztem magam valami jól, aztán mikor eljöttünk a kasszától gondoltam én, hogy most már csak hazaérünk... kiléptünk az ajtón és hirtelen elfeketülni látszott minden... kiesett egy pillanat az életemből és amikor kinyitottam a szemem arra eszméltem fel, hogy anya kérdezgeti mi a baj, én pedig guggolok egy oszlop mellett... ez is valami ájulás féle lehetett. Azóta nem ájultam el szerencsére.

Eljött a karácsony, jöttek a rokonok, de én sajnos nem igazán voltam lélekben velük... a finom ételek, sütemények nem igazán jelentettek számomra meglepetést... nem tudtam egyikből sem enni. Addigra már annyira rossz volt a helyzet, hogy Smectat ittam, mert minden kijött belőlem, és ropit rágcsáltam..
Az emlék kedvéért készítettünk pár képet, de nem szívesen veszem elő azokat mai napig sem.
Rossz emlékként villan fel, ahányszor a kezeimbe kerülnek.
Smecta, Normaflore, tea, diéta? Akkor ezek semmit sem használtak egy Crohn-betegnek.... de még ha tudtuk volna.


Így telt el 2007 karácsonya....